EN
Bányászati keverőtartályok a hígtrágyafeldolgozás és a vegyszerkeverés alapvető berendezései. Hosszú távú működés során különböző mértékű korróziónak vannak kitéve a szuszpenziós korrózió, a kopás és a kémiai reakciók miatt. A korrózió nemcsak lerövidíti a berendezések élettartamát, hanem a termelés megszakításaihoz és a karbantartási költségek növekedéséhez is vezet. A tudományos és szisztematikus korrózióellenőrzés kulcsfontosságú a biztonságos működés biztosításához és a termelés hatékonyságának javításához.
1. Szemrevételezés
A szemrevételezés a legintuitívabb korróziófigyelési módszer. A tartály belső falai, a keverőtengelyek, a járókerekek, valamint a bemeneti és kimeneti területek rendszeres ellenőrzése helyi korróziót, rozsdát, hámlást vagy lyukakat tárhat fel. A szemrevételezés alkalmas a korrózió korai felismerésére, és segíthet felmérni a mechanikai kopás és a kémiai korrózió együttes hatását is. Nagy intenzitású világítással vagy endoszkóppal kombinálva a vizuális ellenőrzések áthatolhatnak a holtfoltokon, és azonnal azonosíthatják a lehetséges korróziós kockázatokat.
2. Vastagságmérés
A tartály fémvastagságának mérése fontos módszer a korrózió mennyiségi értékelésére. Az ultrahangos vastagságmérők képesek mérni a tartály különböző helyeit, mind működés közben, mind leállítás közben, hogy rögzítsék a vastagságtrendeket. A rendszeres mérésekkel meghatározható a korróziós arány és azonosítható a magas kockázatú területek. A vastagságmérés könnyen kezelhető és intuitív adatokat biztosít, így alkalmas gyakori megfigyelésre és hosszú távú nyomon követésre, alapot adva a korrózióvédelmi tervezéshez és karbantartáshoz.
3. Elektrokémiai megfigyelési módszer
Az elektrokémiai monitorozás korróziós áram-, potenciál- vagy polarizációs görbéket használ a tartály fémkorróziójának felmérésére. Az általános módszerek közé tartozik az elektrokémiai impedancia spektroszkópia (EIS), a polarizációs görbe elemzése és a lineáris polarizáció. A tartály kulcsfontosságú helyeire elektródák felszerelésével a korróziós áram változásait valós időben figyelik, pontosan tükrözve a fémfelület korróziós sebességét. Ez a módszer rendkívül érzékeny, és online monitorozásra is használható, így alkalmas erősen korrozív iszapokhoz és folyamatosan üzemelő keverőtartályokhoz.
4. Bevonat és korróziójelző megfigyelési módszer
A bevonatfigyelő és korróziójelző módszerek vizuális vagy kémiai reakciókat használnak a korróziós állapot meghatározására. A korróziógátló bevonat felületének leválása, hólyagosodása vagy elszíneződése az alapfelület lehetséges korrózióját jelzi. A korróziójelzők jelezhetik a sav-bázis környezetben bekövetkezett változásokat, vagy a színváltozásokon keresztül bekövetkező lokalizált korróziót. Ez a módszer könnyen kezelhető és alkalmas a tartálykorrózió mértékének gyors felmérésére, különösen vegyszeres kezelés és magas hőmérsékletű iszapos körülmények között.
5. Online érzékelő megfigyelési módszer
A modern bányászati vállalatok egyre gyakrabban alkalmazzák az online érzékelőtechnológiát a keverőtartály korróziójának megfigyelésére. Az érzékelők mérhetik a folyadék pH-ját, vezetőképességét, hőmérsékletét, áramlási sebességét és korróziós sebességét, lehetővé téve a folyamatos, automatizált monitorozást. Az online adatok valós időben elemezhetők a vezérlőrendszer által, korai figyelmeztetést biztosítva a lehetséges korróziós kockázatokra. Az érzékelőfigyelés csökkenti a kézi ellenőrzések gyakoriságát, javítja a biztonságot, és adattámogatást nyújt az intelligens iszapfeldolgozáshoz.
6. Rezgés- és akusztikus megfigyelés
A rezgés- és akusztikus monitorozást elsősorban a korrózió okozta szerkezeti gyengülések vagy repedések terjedésének kimutatására használják. Ha a tartályt iszapos eróziónak és mechanikus keverésnek teszik ki, a korrodált területek rendellenes vibrációt vagy akusztikus jeleket generálhatnak. Gyorsulásmérők vagy akusztikus érzékelők felszerelésével és a rezgésminták változásának elemzésével azonosíthatók a helyi korrózió és szerkezeti hibák. Ez a módszer alkalmas nagy keverőtartályokhoz és folyamatosan üzemelő környezetekhez, kiegészítve a hagyományos korrózióérzékelő módszereket.
7. Rendszeres mintavétel és kémiai elemzés
A tartályból hígtrágya és vízminta vétele, valamint az oldott fémionok koncentrációjának, pH-értékének és redoxpotenciáljának elemzése közvetve felmérheti a tartály korróziós állapotát. A megnövekedett fémion-koncentráció gyakran a tartály anyagának aktív korróziójára utal. A rendszeres kémiai elemzés, vastagságméréssel és szemrevételezéssel kombinálva átfogóan felmérheti a korróziós trendeket, és tudományos alapot biztosít a megelőző intézkedésekhez.
