Menjen be bármelyik rézkohóba, és nézze meg a kapujába érkező koncentrátumot; gyakrabban ez a koncentrátum a flotáció miatt létezik. A réz flotációja egy ásványfeldolgozási módszer, amely a felszíni hidrofóbitás különbségeinek kihasználásával választja el a réztartalmú ásványokat a meddő kőzetektől. A flotáció ahelyett, hogy egy egész érchegyet megolvasztana, kiváló minőségű koncentrátumot állít elő, amely 20-30% rezet tartalmaz ROM-ércből, és mindössze 0,3-1% rézt tartalmaz. Ez az egyetlen legfontosabb korszerűsítési lépés a bánya és a kohó között.
A folyamat fogalmilag egyszerű: az ércet porrá őrlik, vízzel és reagensekkel összekeverik, majd flotációs cellákban levegőztetik. A rézszemcséket egy kollektor víztaszítóvá teszi, a légbuborékokhoz tapad, felemelkedik a felszínre, és habként összegyűjti. A köteg a pépben marad, és zagyvá válik. Az egyszerű leírás mögött a kémia, a berendezéskiválasztás és a folyamatvezérlés összetett rendszere húzódik meg, és ez az, amit ez a cikk gyakorlati szempontból is elmagyaráz.
Miért működik a flotáció: A felületi kémiai elv
A flotáció nem a sűrűségről vagy a részecskeméretről szól; felületi kémiáról van szó. A legtöbb réz ásvány természetesen hidrofil, vagyis a víz nedvesíti őket. A legtöbb ásványi anyag, mint például a kvarc és a szilikátok, szintén hidrofil felülettel rendelkeznek. Elválasztásuk érdekében a flotációs eljárás kémiailag módosítja a réz ásványi felületet, így az elég hidrofób lesz ahhoz, hogy a légbuborékokhoz tapadjon.
Ezt a módosítást gyűjtők segítségével hajtják végre, jellemzően xantát molekulákkal, például nátrium-etil-xantáttal vagy kálium-amil-xantáttal. A kollektormolekulának két funkcionális vége van: az egyik vége a réz ásványi felületén adszorbeálódik, a másik pedig víztaszító szénhidrogénláncként nyúlik ki. A kondicionálás után a réz ásványi részecske vékony, nem poláris bevonatot hordoz, amely lehetővé teszi, hogy egy légbuborék kiszorítsa a vizet a felületéről, és stabil háromfázisú érintkezést hozzon létre. A buborékrészecske aggregátum ezután felemelkedik a pépen, és jelentkezik a flotációs cella tetején lévő habrétegnek.
Három erő dönti el, hogy egy részecske lebeg-e: a részecske és a buborék ütközésének valószínűsége, az ütközés utáni rögzítés valószínűsége és a leválás valószínűsége felemelkedés közben. Az ütközés a turbulenciától, a buborékmérettől és a részecskemérettől függ. A rögzítés a felület hidrofóbitásától és az indukciós időtől függ. A leválás a buborék méretétől és a turbulencia intenzitásától függ. A jól megtervezett flotációs kör kiegyensúlyozza ezeket a tényezőket, így a rézásványok gyorsan regenerálódnak, miközben a gubacs a pépben marad.
Ez az oka annak, hogy a kezdetben apró részletnek tűnő hab valójában kritikus vezérlőpont. A habnak elég stabilnak kell lennie ahhoz, hogy a részecskéket ki tudja vinni a sejtből, de nem annyira stabilnak, hogy a gubacs beszoruljon. A habmagasság, a légáramlás és a habosító adagolása folyamatosan, valós időben módosul a megfelelő egyensúly fenntartása érdekében. A réz flotációs üzemben a kezelők figyelik a hab színét és állagát, hogy megítéljék, hogy a folyamat egészséges-e, mielőtt a laboratóriumi vizsgálatok megerősítenék.
A rézérc típusai és lebeghetőségük
Nem minden rézérc viselkedik ugyanúgy a flotációs cellában. Az érc típusa határozza meg a reagens kiválasztását, az áramkör kialakítását és a várható visszanyerést. A leggyakoribb rézásványok két kategóriába sorolhatók: szulfidásványok és oxidásványok. A szulfid réz ásványok természetesen jó jelöltek a flotációhoz; az oxidásványokat sokkal nehezebb lebegtetni, és gyakran szulfidálást igényelnek a flotáció előtt.
Kalkopirit (CuFeS 2 ) messze a legnagyobb mennyiségben előforduló rézásvány és a réz flotációjának fő célpontja világszerte. Gyorsan reagál a xantát gyűjtőkre, és viszonylag könnyen lenyomható a piritből mésszel. Kalkocit (Cu 2 Az S) egy másodlagos dúsító ásvány, amely még könnyebben lebegtethető, de magas rézminősége miatt több kollektort fogyaszt. A bornit és a covellit is jól reagál a hagyományos flotációra. Az oxidásványok, mint a malachit, azurit és a krizokolla, nem reagálnak egyedül a xantátokra. Nátrium-szulfiddal vagy nátrium-hidrogén-szulfiddal végzett szulfidizálási lépést igényelnek, amely vékony szulfidfilmet hoz létre az ásványi felületen, lehetővé téve a xantát adszorpcióját.
Egy üzemtervező számára a megkülönböztetés már jóval a gyártás megkezdése előtt számít. A magas oxidfrakciójú rézérctestnek sokkal összetettebb áramlási rajzra van szüksége, mint egy tisztán szulfidércnek, és a flotációs berendezésnek hosszabb kondicionálási időt és eltérő levegőztetés-szabályozást kell biztosítania. Az alábbi táblázat összefoglalja a gyakori rézásványokat és flotációs reakcióikat.
| Ásványi | Képlet | Cu Tartalom | Flotációs válasz |
|---|---|---|---|
| Chalcopyrite | CuFeS 2 | 34,6% | Kiváló; könnyű kollektor adszorpció |
| Kalkocit | Cu 2 S | 79,8% | Kiváló; magas kollektor fogyasztás |
| Bornit | Cu 5 FeS 4 | 63,3% | Kiváló |
| Covellite | CuS | 66,5% | Jó; gondos pH-szabályozást igényel |
| Malachit | Cu 2 CO 3 (OH) 2 | 57,5% | Szegény; szulfidizálást igényel |
| Cuprite | Cu 2 O | 88,8% | Mérsékelt; szulfidizálást igényel |
| Chrysocolla | CuSiO 3 ·2H 2 O | ~36% | Nehéz; gyakran kilúgozással dolgozzák fel |
A szulfidot és réz-oxidot egyaránt tartalmazó vegyes ércek gyakoriak a mállott lerakódásokban. Egy tipikus stratégia az, hogy először a szulfidrészt lebegtetjük, majd szulfidizáljuk és egy külön flotációs fázisban lebegtetjük az oxidrészt. Egyes üzemek gravitációs vagy gravitációs-flotációs hibrid áramkört használnak a durva felszabadulású oxidrészecskékhez. A gyakorlatban a két áramkör közötti határvonalat a szulfid szakaszban a rézvisszanyerés diagnosztikai elemzése határozza meg.
A teljes réz flotációs folyamatlap: a ROM-érctől a koncentrátumig
A réz flotációs berendezés nem csupán flotációs cellák sora; a méretcsökkentés, osztályozás, pépelőkészítés, flotáció és víztelenítés gondosan sorba rendezett rendszere. Minden szakasz felkészíti az ércet a következőre, és a szűk keresztmetszet bármely ponton azonnal lehúzza a helyreállítást. A teljes folyamatábra megértése az első lépés a megfelelő berendezés kiválasztása felé.
Zúzás
A bányából származó ércet két vagy három lépésben zúzzák össze, hogy a csomós ércet körülbelül 10-15 mm-re csökkentsék. A pofás zúzók és a kúpos törők a gyakori választások. A cél a rézásvány minél korábbi felszabadítása minimális energiafelhasználással.
Köszörülés és osztályozás
Zúzott érc spirális osztályozóval zárt körben működő golyósmalomba kerül. Az osztályozó a túlméretezett részecskéket visszaküldi a malomba, és a finom termékeket flotációba küldi. A legtöbb réz-szulfid érc esetében elegendő egy 60–75%-os őrlés 200 mesh (74 μm) áthaladásával.
Kondicionálás
Az osztályozó túlfolyója egy kondicionáló tartályba kerül, ahol kollektorokat, habosítókat és pH-módosítókat adnak hozzá. A kondicionálási idő 2-10 perc az érc típusától és a reagens oldhatóságától függően. A megfelelő kondicionálás közvetlenül meghatározza a későbbi szétválasztás hatékonyságát.
Nagyítás
A kondicionált pép durvább flotációs cellákba áramlik, ahol megtörténik a rézásványok első tömeges visszanyerése. A durvább koncentrátum általában tisztább cellákba kerül, míg a durvább zagyok a dúsító cellákba kerülhetnek további hasznosítás céljából.
Öblítés
A scavenger cellákat arra tervezték, hogy visszanyerjék a durvább szakaszból kikerült rézásványokat. Koncentrátumuk továbbfejleszthető a tisztítókörben, vagy visszakerülhet a durvább adagolóba. A scavenger zagy általában végső zagy.
Tisztítás
A durvább és dörzsölő koncentrátumokat egyszer, kétszer vagy háromszor újra lebegtetik a tisztább cellákban, hogy kilökjék a magával ragadó kölyköt, és a koncentrátum a cél rézminőségre emelkedjen. A tisztább zagyokat visszavezetik, így zárt kört alkotnak.
Sűrítés és szűrés
A végső koncentrátumot egy központi meghajtású sűrítőben sűrítik, majd szűrik, hogy a nedvességet 8–12%-ra csökkentsék, mielőtt az olvasztóba szállítják. A sűrítőszer túlfolyó vizét visszavezetik az üzembe.
Ez a folyamatábra egy általános keret, nem egy rögzített recept. Az alacsony agyagtartalmú porfír-rézércnek csak két tisztítási fokozatra van szüksége. A magas pirittartalmú érchez mészmélyedés és pirit flotációs szakasz szükséges a későbbi kén visszanyeréséhez. A jelentős mennyiségű réztartalmú érchez extra kondicionáló tartályokra és szulfidáló egységre van szükség. A folyamatábra mindig az érc jellemzésével kezdődik.
A megfelelő flotációs és csiszolóberendezés kiválasztása központi szerepet játszik a folyamatábrák kialakításában. Az a rézválogató üzem projekt Vietnamban , a nedves rácsos golyósmalom, egy osztályozó és egy sor mechanikus flotációs cella kombinációja elérte a szükséges koncentrátumminőséget, miközben az energiafelhasználást a projekt költségvetésén belül tartotta. Ez az a fajta gyakorlati eredmény, amelyet a folyamatlaptervezés hoz vagy tör meg.
Flotációs reagensek: A kémiai eszköztár
A reagensek azok, amelyek lehetővé teszik a flotációt. Működés közben folyamatosan fogyasztják őket, adagolásuk és kombinációjuk általában nagyobb hatással van a gyógyulásra, mint bármely más tényező. A réz flotációs üzemben öt alapvető típusú reagenst használnak, amelyek mindegyike sajátos szereppel bír.
A gyűjtők a legfontosabb osztály. A xantátok még mindig a réz-szulfid flotációjának ipari szabványa. A rövid szénláncú xantátok, például a nátrium-etil-xantát és a nátrium-izopropil-xantát szelektívek és alkalmasak a finomszemcsés ércekre, míg a hosszú szénláncú xantátok, például a kálium-amil-xantát erősebb gyűjtőerőt biztosítanak a durvább részecskék és az alacsonyabb minőségű ércek számára. A ditiofoszfátokat és tionokarbamátokat időnként xantátokkal keverik össze, hogy javítsák a piritszel szembeni szelektivitást. A rézkörben a gyűjtőadagolás általában 20-100 gramm/tonna érc, az ércminőségtől és az ásványtani jellemzőktől függően.
A habosítók stabilizálják a levegőbuborékokat a pépben. A MIBC a legszélesebb körben használt rézflotációs habosító, amelyet habminősége és könnyű irányíthatósága miatt kedveltek. A fenyőolajat és az alifás alkoholos habosítókat olyan növényekben is használják, amelyek nagy buborékfelületű természetes habot hoznak létre. A habosító adagolása kicsi, jellemzően 10-50 gramm/tonna, de hatása a túlfolyási viselkedésre azonnali és az adagolás megváltoztatása után másodperceken belül látható.
A módosítók szabályozzák a cellulóz kémiáját és az ásványok felületi töltését. A mész a leggazdaságosabb pH-szabályozó a rézkörökben, a cellulóz pH-értékét 9,5–11,5 tartományban tartja, hogy lenyomja a piritet és csökkentse a nem kívánt vasvisszanyerés kockázatát. A nátrium-karbonát előnyös néhány oxidérc esetében, ahol a mész speciális kationokat csap ki. A kénsavat használják a savkörökben, különösen a szulfidizálással végzett oxidos flotáció során.
A depresszánsok és aktivátorok finomhangolják a szelektivitást. A réz-cink ércekben nátrium-cianidot vagy cink-szulfátot adnak a szfalerit lenyomására, míg a réz-szulfát fordított esetben aktiválhatja a szfaleritot. A nátrium-szulfit vagy kén-dioxid lúgos körökben lenyomja a piritet. Az alábbi táblázat a hagyományos réz-szulfid körök tipikus reagenstartományait mutatja be.
| Reagens típusa | Példa reagensek | Fő funkció | Tipikus adagolás |
|---|---|---|---|
| Gyűjtő | Xantátok, ditiofoszfátok | Tegye hidrofóbbá a réz ásványi felületeket | 20-100 g/t |
| Habosító | MIBC, fenyőolaj, alkohol keverékek | Stabilizálja a légbuborékokat és a habréteget | 10-50 g/t |
| pH módosító | Mész, nátrium-karbonát, kénsav | Szabályozza a pép lúgosságát, csökkentse a piritot | 500–3000 g/t |
| Nyomasztó | Nátrium-cianid, cink-szulfát, nátrium-szulfit | Akadályozza meg, hogy a nyúlvány és a pirit lebegjen | 10-200 g/t |
| Aktivátor | Réz-szulfát | Elősegíti az aktivált ásványi anyagok flotációját | 100-500 g/t |
A reagensoptimalizálás nem egyszeri mérnöki tevékenység. Ezt meg kell ismételni, ha az érckeverék megváltozik, amikor az évszak megváltoztatja a víz minőségét, vagy ha váratlan agyag kerül szembe. Egy jól működő flotációs üzem reagensnaplót vezet, és naponta áttekinti az adagolást a vizsgálati eredmények függvényében.
Magfelszerelés egy réz flotációs üzemben
A berendezéssor közvetlenül meghatározza, hogy a flotáció kémiai és fizikai lépései milyen jól valósulnak meg. Az őrlő-, keverő-, flotációs és víztelenítő berendezéseknek meg kell felelniük az érc jellemzőinek és a tervezett termelési kapacitásnak. A túlméretezett berendezések használata növeli a tőkeköltséget; alulméretezett berendezések használata olyan helyreállítási veszteségeket okoz, amelyeket később nehéz kiküszöbölni.
Csiszoló berendezések
A nedves rácsos golyósmalom a rézkoncentrátorok szabványos elsődleges őrlőgépe. Körülbelül 10–15 mm-es zúzott takarmányt 60–75%-os flotációs betáplálásra őröl le, egy vagy két lépésben 200 mesh-en. A nyomóvégen lévő rács szabályozza a pép szintjét a malom belsejében, és csökkenti a túlőrlést. Egy rézüzem számára a túlcsiszolás rejtett ellenség, mert a keletkező iszapok felemésztik a reagenseket és csökkentik a flotációs szelektivitást.
A nedves őrlést előnyben részesítik a száraz őrléssel szemben, mert eltávolítja a port, csökkenti a frissen felszabaduló rézfelületek oxidációjának kockázatát, és közvetlenül készíti elő a szuszpenziót a flotációhoz. A golyósmalom általában zárt körben, spirális osztályozóval vagy hidrociklonnal működik. Meglévő malom utólagos felszerelése hatékonyabb burkolat kialakítással vagy változtatható sebességű hajtással költséghatékony módja a kapacitás növelésének anélkül, hogy komplett új malomot vásárolna.
Keverő és kondicionáló berendezések
A kondicionálási szakaszt gyakran alábecsülik az üzem tervezésében, de valójában ez az a hely, ahol a reagens-ásványi érintkezés ténylegesen bekövetkezik. Egy nagy keverőtartály, más néven kondicionáló tartály biztosítja a kollektor adszorpciójához és a habosító elosztásához szükséges energiát és tartózkodási időt. A réz flotáció során a kondicionáló tartály két-tíz percig tartja a pépet, mielőtt a pép belép az első flotációs cellába. A járókeréknek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy felfüggeszti a durva részecskéket, de elég gyengéd ahhoz, hogy ne nyírja a levegőt, amely természetesen magával ragad a zagyban.
Azoknál a növényeknél, amelyeknek külön kell elkészíteniük a reagenseket, egy reagenskeverő tartályt használnak a kollektorok és habosítók feloldására és hígítására a kívánt koncentrációra, mielőtt a pépbe táplálják őket. A nagy koncentrációjú keverőtartályokat kilúgozó körökben és speciális alkalmazásokban is használják, mint például flotációs zagy előkészítése utántöltéshez. A keverési intenzitást, a tartály térfogatát és a járókerék kialakítását úgy kell méretezni, hogy a tartózkodási idő eloszlása megfeleljen az érc flotációs kinetikájának.
Flotációs gépek
A mechanikus flotációs gépek minden rézkoncentrátor magját képezik. Tartályból, járókerék/állórész mechanizmusból és levegőellátó rendszerből állnak. A járókerék recirkulációs mintát hoz létre a tartályban, lebegő szilárd anyagokat tartva, miközben a betáplált levegőt finom buborékokká diszpergálja. A felületen képződött habot kaparók vagy természetes túlfolyó segítségével távolítják el egy mosdóba.
A különböző tartálygeometriák és járókerék-stílusok különböző feladatokhoz alkalmasak. A BF típusú flotációs gép önszellőző mechanizmusa és sekély tartály kialakítása miatt népszerű választás a réz nagyoló és öblítő áramkörei számára. Az XCF/KYF típus egy kényszerlevegős gép, amelyet akkor használnak, amikor nagy légáramra van szükség nagyüzemi gyártáshoz, különösen több nagy flotációs sorral rendelkező üzemben. A nagy kapacitású JJF típust gyakran a végső tisztítási szakaszhoz választják, ahol korlátozott habmennyiségre van szükség, de a szelektivitás kritikus. A CLF típust durva részecskék flotációjára tervezték, így hasznos olyan érceknél, ahol a réz ásvány durva szemcsés, és túlzott őrlés nélkül kell visszanyerni.
A flotációs cellák mérete jelentősen megnőtt az elmúlt két évtizedben. Egy modern rézüzem 100 m³-es vagy 200 m³-es cellákat használhat a durvább körben. A nagyobb cellák csökkentik az egységek számát, leegyszerűsítik a műszerezést, és alacsonyabb energiafogyasztást tesznek lehetővé egy tonna ércre vetítve. De a nagyobb cellák kevésbé elnézőek a rossz habszabályozással szemben is, és jól megtervezett dart szelepeket és szintszabályozó rendszereket igényelnek. Az önlevegőztető és a kényszerlevegős gépek közötti választás az érc betáplálási konzisztenciáján és az üzem által fenntartani kívánt szabályozási fokon alapul.
A flotációs berendezéseken kívül egy rézüzemnek osztályozási, sűrítési és szivattyúzó berendezésre is szüksége van. Az osztályozó stabil, finom betáplálást biztosít a flotációhoz, míg a sűrítő szabályozza a koncentrátum és a zagyvíz egyensúlyát. A flotációs bányászati berendezések szerepe a modern hidrometallurgiában túlmutat az egyszerű szétválasztáson; magában foglalja a konzisztens betáplálási áramlást, amelytől a későbbi kioldó áramkörök a stabil visszanyerés érdekében függenek.
Kulcsparaméterek a flotációs optimalizálásban
A tervezés határozza meg, mire képes egy flotációs berendezés; művelet határozza meg, hogy valójában mit ér el. Az ebben a részben tárgyalt üzemi paraméterek napi szinten szabályozzák a kohászati eredményeket. Egy réz flotációs projektet értékelő mérnök vagy vevő számára ezen paraméterek ismerete a leggyorsabb módja annak, hogy megítélje, hogy a javasolt eljárás ésszerű-e.
Köszörülési finomság
Az őrlési finomságot a 200 mesh-en áthaladó anyag százalékában mérjük. Ha az ércet túl durvára őrlik, néhány réz-ásványi részecskék csapadékkal zárva maradnak, és nem tudnak lebegni. Ha túl finomra őröljük, akkor a keletkező nagy felület reagenseket fogyaszt, és a finom részecskék mechanikusan kerülnek a habba, hígítva a koncentrátumot. Egy tipikus porfír-rézérc 60–70%-os úsztatása a legjobban 200 mesh áthaladása esetén, de a jó minőségű érchez 75–80%-ra is szükség lehet a 200 mesh áthaladásához a megfelelő felszabaduláshoz. A finomság és a visszanyerés közötti kapcsolatot mutató görbének általában egyértelmű csúcsa van; Ennek a csúcsnak a megállapítása a folyamatoptimalizáló program első feladata.
1. ábra. A réz visszanyerése az őrlési finomsággal emelkedik, majd csökken, mivel a túlcsiszolás iszapképződést eredményez, és a reagensfogyasztás nő.
Pulp sűrűsége
A flotációs takarmányban a szilárdanyag-folyadék arányt általában 30-45 tömegszázalékban tartják. A sűrűbb cellulóz térfogategységenként több réz ásványt hordoz, ami növeli a retenciós idő hatékonyságát, de növeli a viszkozitási hatások és a rossz buboréktranszport kockázatát is. A vékonyabb pép jobb szelektivitást és habminőséget biztosít, de alacsonyabb áteresztőképességet biztosít azonos cellatérfogat mellett. A gyakorlatban a durvább áramkörök nagyobb sűrűséggel működnek, míg a tisztább áramkörök 30–40%-os szilárdanyag-tartalomra vannak hígítva a minőség maximalizálása érdekében.
pH és mész hozzáadása
A mész a legelterjedtebb pH módosító anyag a rézkörökben. A durvábbnál a cél pH-érték általában 9,5 és 11,5 között van, ahol a pirit lenyomódik, és a réz ásványok még mindig hatékonyan lebegnek. A pirrotit vagy más savfogyasztó csapadék jelenléte megváltoztatja a mészigényt, ezért a pH-szabályozó körnek szorosnak és érzékenynek kell lennie. Egy jól felszerelt üzem online pH-analizátort használ a kondicionáló betáplálásánál és egy szabályozószelepet a mészvezetéken, hogy a beállított értéket ±0,2 pH-egységen belül tartsa.
Légáramlás és járókerék sebessége
A levegőztetés sebessége szabályozza a buborékok számát és méretét a flotációs cellában. A túl kevés levegő csökkenti a felszíni buborékok felületét és csökkenti a regenerálódást; A túl sok levegő lefelé irányuló áramlást okoz, amely visszaviszi a részecskéket az aljára, és a habot laposra tépheti. Önlevegőztető gépeknél a járókerék fordulatszáma közvetlenül szabályozza a beszívott levegő mennyiségét. Kényszerlevegős gépeknél a ventilátor teljesítménye külön szabályozott. Egy tipikus réz durvább áramkör 0,8–1,5 m³/m²/perc légáramlást használ, a cella igénybevételétől függően.
Habmélység és kaparó sebesség
A stabil habréteg fenntartása elengedhetetlen a tiszta koncentrátum előállításához. A mélyebb hab (300–600 mm) jobban elvezeti a magával ragadó nyúlványt, és magasabb minőséget ad, míg a sekélyebb hab növeli a visszanyerést, de csökkenti a minőséget. A kaparó sebessége szabályozza a hab eltávolításának sebességét; ha a kaparók túl gyorsan futnak, a mosdóba rángatják a gangával megrakott habot; ha túl lassan futnak, a hab összeeshet és visszatérhet a péphez.
Gyakori működési problémák és megoldásuk
Minden réz flotációs üzemnek vannak rossz napjai, és az okok nem mindig nyilvánvalóak. Az alábbi útmutató egyesíti a gyakori tüneteket a tipikus okaikkal és a korrekciós intézkedésekkel. A válaszidő számít; négy órát várni a probléma megerősítésére szolgáló tesztre, többe kerülhet, mint a reagens adagjának valós időben történő megváltoztatása a habzás megfigyelése alapján.
Alacsony rézvisszanyerés
Okok
elégtelen kollektor; túlcsiszolás; iszap bevonat ásványi felületeken; túl sekélyen habzik.
Akciók
Fokozatosan növelje a kollektor adagját; csökkenti a malom előtolási sebességét; diszpergálószer hozzáadása; állítsa be a habszintet és a légáramlást.
Alacsony koncentrátum minőségű
Okok
Pirit aktiválás; túlzott habosító; magasan beágyazott gangue; elégtelen tisztítási szakaszok.
Akciók
Növelje a pH-t mésszel; csökkentse a habosító adagját; csökkentse a kaparó sebességét; adjon hozzá egy tisztítót vagy hígítson tisztítószert.
A hab túl stabil vagy törékeny
Okok
A habosító típusa és adagolása nem egyezik a vízkémiával; a víz keménysége megváltozik; agyagtartalom a takarmányban.
Akciók
Váltson egy szelektívebb habosítóra; állítsa be az adagot; túlzott mennyiségben használjon habzásgátlót; nyomon követni a technológiai víz minőségét.
Homoktelepítés flotációs cellákban
Okok
A járókerék fordulatszáma túl alacsony; a pép túl vastag; nagy részecskeméret; kopott állórész vagy járókerék.
Akciók
Növelje a járókerék sebességét; csökkenti a takarmány sűrűségét; ellenőrizze az osztályozó vágási méretét; ellenőrizze a járókerék és az állórész hézagát.
Magas zagyminőség
Okok
Felszabadulási probléma; elégtelen tartózkodási idő; rövidzárlat; rossz reagenskészlet.
Akciók
Vizsgálja meg újra az őrlés méretét; ellenőrizze a cella elrendezését a csatornázáshoz; adjunk hozzá egy scavenger cellát; tekintse át a zagy ásványtanát.
Berendezésbeszerzési ellenőrzőlista réz flotációs vonalhoz
Egy új rézprojekthez, egy gyárbővítéshez vagy egy teljes folyamatkorszerűsítéshez egy flotációs vonal összeállítása sokkal többet jelent, mint a kívánt kötetek listájának közzététele és árajánlatkérés. A flotációs berendezés vásárlása a folyamat teljesítményével, a működési költséggel és az értékesítés utáni támogatással kapcsolatos döntés. A strukturált ellenőrzőlista segít elkerülni a leggyakoribb beszerzési hibákat.
Erősítse meg az érctípust és az őrlési méretet
A flotációs berendezésnek versenyképesnek kell lennie ahhoz az érchez, amelyet az üzem kezelni fog. A 65%-ra őrölt szulfidércnek 200 mesh-en áthaladva más a tartózkodási ideje, mint egy olyan ércnek, amely nagy mennyiségű elsődleges iszapot termel. Kérje meg a berendezés szállítóját, hogy számítsa ki a szükséges cellatérfogatot a projekt flotációs kinetikája alapján, ne csak egy hozzávetőleges ökölszabály alapján. A finomszemcsés ércet kezelő üzemnek nagyobb vagy több durvább sejtre van szüksége, mint a durvaszemcsés ércet kezelő üzemnek.
Mérje fel az energia- és karbantartási költségeket
A flotációs gép energiafogyasztása a járókerék átmérőjétől, a rotor sebességétől és a tartály méretétől függ. Az önlevegőztető gépek általában egyszerűbbek és olcsóbbak működtetni, mint a kényszerlevegős gépek, de a kényszerlevegős gépek közvetlenebb levegőszabályozást biztosítanak, ami javítja a visszanyerést változó előtolási körülmények között. Hasonlítsa össze a teljes birtoklási költséget legalább hét év alatt, beleértve a járókerék és az állórész cseréjének, a motor szervizelésének és a műszer kalibrálásának költségeit. Ne csak a vételára miatt válassza a legolcsóbb gépet.
Ellenőrizze a pótalkatrészeket és a helyi támogatást
A pótalkatrészek szállítása gyakran az a szűk keresztmetszet, amely megállítja az üzemet. Egy gép értékelésekor kérje meg a gyártótól az ajánlott készletlistát, és hasonlítsa össze a helyi raktár elérhetőségét. A járókerekek, állórészek, dart szelepek és szintérzékelők rövid időn belüli szállításának képessége többet jelent, mint bármely teljesítményjellemző, amikor az üzem leáll.
Ragaszkodjon a helyszíni teszthez vagy a kísérleti próbaverzióhoz
Ha a projekt egy új érctelep vagy egy jelentősebb folyamatváltozás, ragaszkodjon a próbaléptékű flotációs teszthez a tényleges ércmintával. Egy egyszerű tételes flotációs teszt 1–2 kg ércen hasznos, de nem képes a habzási viselkedést folyamatosan értékelni. A néhány száz kilogramm ércen végzett több napos kísérleti üzemi üzem olyan adatokat szolgáltat a tartózkodási időről, a habstabilitásról és a berendezések kopásáról, amelyek tételes vizsgálattal nem szerezhetők be.
Ellenőrizze a szállító gyártási képességét
A képesség a gyártási tapasztalatról és a mérnöki integrációról szól. A flotációs gép nagy teherbírású egység, amelynek folyamatosan kell működnie koptató iszapos körülmények között, évtizedekben mérhető tervezési élettartammal. Ellenőrizni kell a beszállító hasonló projektekkel kapcsolatos történetét, a szállítási határidők betartásának képességét, valamint a tesztelési és gyártási folyamataik minőségét. Javasoljuk a gyárlátogatást, ha a projekt mértéke indokolja az erőfeszítést.
Azon vásárlók számára, akik egy komplett réz flotációs üzemet készítenek, a döntés nem csak magát a flotációs cellát tartalmazza, hanem a teljes gyártási kört alkotó őrlő-, keverő- és víztelenítő berendezéseket is. Egy teljes vonal egyetlen gyárból történő megrendelése csökkenti az interfész kockázatát, lerövidíti az üzembe helyezési időt, és sokkal egyszerűbbé teszi az értékesítés utáni együttműködést.
Gyakran ismételt kérdések a réz flotációval kapcsolatban
Mi a réz flotáció fő célja?
A cél a rézásványok leválasztása a hulladékkőzettől, így viszonylag jó minőségű koncentrátum kerül a kohóba. A tipikus szulfidérc réztartalmát 1% alatti értékről körülbelül 20-30%-ra emeli a koncentrátumban, így az olvasztást gazdaságilag életképessé teszi, és minimalizálja a bányaterületről elszállított hulladék mennyiségét.
Mennyi ideig tart a réz flotációja?
A cellulóz tartózkodási ideje egy réz flotációs körben általában 10-20 perc, elosztva a durvább, tisztító és tisztább cellák között. A lebegtetést megelőző kondicionálási idő további, jellemzően 2-10 perc. Az őrléstől a végső koncentrátumig eltelt teljes idő több óra is lehet, de maga az aktív flotációs időszak rövid.
Kezelhető-e a réz-oxid érc flotációval?
Igen, de csak olyan szulfidálási lépés után, amely vékony szulfidfilmet képez az oxid ásványi felületén. Ez a lépés érzékeny, és a nátrium-szulfid adagjának gondos ellenőrzését igényli. Ha az oxidérc nagy mennyiségű krizokollát vagy más réz-szilikátot tartalmaz, a közvetlen savas kilúgozás gyakran jobb megoldás, mint a flotáció.
Miért adnak hozzá meszet a réz flotáció során?
A meszet elsősorban azért adják hozzá, hogy növeljék és olyan szinten tartsák a pép pH-ját, hogy a pirit és más vas-szulfidok csökkenjenek. A mész emellett néhány nehézfém-iont is kicsap a technológiai vízben, és segít fenntartani a réz- és a vas-szulfidok tiszta elválasztását. A legtöbb réz-szulfid körben a pH cél 9,5 és 11,5 között van.
Mi a különbség a durvább és a tisztább flotációs cella között?
Egy durvább cella állítja elő az első koncentrátumot a takarmányiszapból, és általában visszanyeri a rézásvány nagy részét. Egy tisztább cella újra lebegteti ezt a koncentrátumot, hogy eltávolítsa a magával ragadó köhögést és növelje a végső minőséget. Egy nagy üzemben a durvább cellák nagyobbak és kevesebbek, míg a tisztább cellák kisebbek, és egy-három egymást követő tisztítási szakaszban vannak elrendezve.
Hogyan mérik a flotációs helyreállítást a helyszínen?
A visszanyerést a takarmány, a koncentrátum és a zagy vizsgálata alapján számítják ki egy adott műszakban vagy napon, a képlet a súlyeloszláson alapul, amely egyensúlyba hozza a három áramot. Az online röntgenanalizátorok néhány percenként közel valós idejű vizsgálatokat tesznek lehetővé, lehetővé téve a kezelők számára, hogy gyorsan reagáljanak az eltolódásra, mielőtt a halmozott veszteség jelentőssé válna.
EN
